2017/4.rész: Elmúlt év emlékei : Somlói kirándulás

 Somló-hegyi túrán vettünk részt 2017. április 30-án, és meghívást kaptunk a túránk végén, egyik tagtársunk Tihanyi-Faragó Kata családi szőlőjébe-pincéjébe.

Régóta dédelgetett álmunk vált valóra, s nem kellett messzire sem menni, az idei első kirándulásunk célpontja: a Somló-hegy volt. Az ajkai vasútállomáson gyűlt össze a népes csapatunk, és utaztunk Somlóvásárhelyre a reggel 0900-kor induló vonattal. Két tagtársunk autóval érkezett, akiket Somlóvásárhelyi állomáson bevártunk, és akik, kedvesen felajánlották két-két fájósabb lábú tagunknak, hogy felvigyék őket a hegyre, a Faragó család pincéjéhez.

IMG_20170430_092454

IMG_726420170430_174107IMG_7416

Menetközben csodálatos látvány tárult elénk a Bakony nyugati lábánál, a Kisalföldhöz tartozó Pápa-Devecseri sík felszínéből meredeken emelkedik ki a 435 méteres haranghegye, falusiak nevén a tanúhegy. A hegy körül ősi falvaink: Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár (valamikor Nagyjenő), Iszkáz, Somlóvecse, és Somlószőlős. E kis falvak történelme, jóléte is szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak pedig ősi foglalkozása, kenyere a mai napig is, a Somló hegyi szőlők művelése, bortermelése.

Kialakulása 4-5 millió éve lezajlott vulkáni tevékenység eredménye. Somló azon kevés bazalthegyünk közé tartozik, ami eredeti formájában maradt ránk.   

Első állomásunk a Szent István forrás. Kis ízelítőt vehetett mindenki, kis műanyag pohárkában jót meríthetett a forrás vizéből. Ásatások szerint, a magyarok bejövetele előtt is lakott vidék volt. Különböző szláv népek éltek itt, de voltak rómaiak is vagy ezer évig. Zománcozott, egymásba csaposan illeszkedő kerámia alagcsövek maradványai bizonyítják, hogy a forrás vizét vezették a lakóhelyükre, ez pedig római eredetre vall. Tehát itt éltek latinok, hiszen nehéz harcokban foglalták el Pannóniát.

Közben kis csapatunk nyugodt tempóban haladt az úton felfelé.  

IMG_7422     IMG-78be70d7eafabff3af4d4491b6cf9bd7-V     IMG_7417     IMG_20170430_140058

Következő állomásunk, a Taposó kút felé haladva, a Margit kápolna közelében tartottunk egy kis pihenőt. Messze ellát itt a szem, a síkon, mögötte félkörben a Bakony eleje és a balatoni hegyek hullámai festik változatossá a környéket. Különösen feltűnik a távolság, a Szent-György hegy, Csobánc, Tátika, Szigliget, Badacsony tülekedése… ezt a panorámát az emberi szem, csak szép tiszta időben láthatja, és gyönyörködhet benne. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, gyönyörű napsütéses időnk volt.

Felérve a kaptatón, utunk a Faragó Kata családi pincéjéhez vezetett, ahol Kata már várt minket. Csapatunk örömmel üdvözölte egymást. A pincénél kis pihenőt tartva, a házigazda, Kata és Gyuri kedvesen megkínált mindenkit a saját, jóízű somlai borából, és házi pogácsából. Miután mindenki kifújhatta magát, a hátizsákokat hátrahagyva a gazdáknál, felbaktattunk a várhoz, és a kilátóba.   

IMG_7288     IMG_7306     IMG_7344     IMG_7403

Embert próbáló, meredek, kitaposott ösvényen jókedvűen haladva, ismert-ismeretlen növény, és –állatvilágából vizsgáztattuk egymást.

A kilátó 1938-ban épült és az 50-es években Petőfiről nevezték el a környék új gazdái. 1988. augusztus 20-án államalapító király halálának 950 éves évfordulóján méltóképpen „visszakeresztelték”. Ez alkalomból emlékoszlopot is állítottak az utókor számára. 1997-ben átadott Fakereszt a Szent István szoborral az összefogást szimbolizálja a történelmi borvidéket.

IMG_20170430_115600      IMG_7327     20170430_131811

Utolsó nekifutás, a vár (romjai) megrohamozása. Eredetéről semmit sem tudunk, de már a XIV. század elején többször cserélt gazdát. A magyarországi középkori várakhoz hasonlóan Somló is főúri hatalmat jelképező birtokközpont volt. A maradványai, romjai az 1954-es erdőirtás során bukkantak fel. A mai szőlőterület nagy részét, a hegy alsó palástját eredetileg cseres-kocsánytalan tölgyes borította, a szőlők felett mai is megtalálhatók.

IMG-fcb213464f9c107616e9c4caf79ae131-V      IMG_7371      IMG_7388      IMG_7341

A kilátó és vár megtekintése után az elfáradt társaság visszaindult a Faragó család pincéjéhez, ahol Kata és Gyuri addig, két segítőjével, a két Katával főztek, és szívélyesen látta vendégül a megéhezett csapatot. Finom, borácsban főtt paprikás krumplival és somlói nedűvel csillapítottuk magunkat. Nagyon jó volt a hangulat, örültünk egymásnak. Hétágra sütött a nap, a kilátás csodaszép volt, leírhatatlan.

IMG_20170430_120759       IMG_20170430_120734       IMG_7410

Ezt a szép napot megörökítve emlékezetessé tette egy közös fotózás. Majd Katától és Gyuritól elbúcsúzva, akik még a hegyen maradtak, megköszönve nekik a szíves vendéglátást, a csapattal jóllakottan, és kipihenten folytattuk utunkat lefelé a hegyről, ami sokkal könnyedebben ment már, mint felfelé menet.

A Somló természeti, agrár és – kultúrtörténeti értékei alapján 1993-ban tájvédelmi környezetté nyilvánították. Unokáink is meg fogják még mászni.

Szöveg: Heck Károlyné, Laczkóné Jokesz Johanna

Fotó: Heck Károly, Sipos András, Lélek János, Nagy Valéria